2017. november 17., péntek

Filmajánló: House of the Disappeared

Most következő filmünk megint egy misztikumhoz nyúl és szellemek helyett egy egész más dolgot kapunk. A trailert nézve szépen berendezkedtem egy jó kis ördögűzős thrillerre, azt egy teljesen más dolgot kaptam, de egész jól tálalva.


Cím: House of the Disappeared (시간위의 집)
Rendező: Lim Dae Woong
Műfaj: misztikus thriller
Bemutató: 2017. április  6.
Játékidő: 100 perc


Szereplők:
Mi Hee - Kim Yun Jin
Choi atya - Ok Taec Yeon
Chul Joong - Joe Jae Yun
Hyo Jae - Park Sang Hoon



Történet:
1992-ben kezdünk, ahol is Mi Hee - felébredve ájulásából - lesiet a pincébe, ahol vérbefagyva találja férjét és a szeme elől ragadják el a fiát.
A rendőrség őt vonja felelősségre és 25 éven át tölti is börtönbüntetését, de mivel torokrákot diagnosztizálnak nála, így rendőri felügyelettel hazaengedik. Itt újra rátörnek az emlékei és szép lassan körvonalazódnak az ok-okozati láncolatok.
Újra 1992-be kerülünk, ahol Mi Hee családja egy szép családi házban tengeti mindennapjait. Hyo Jae testvérével Ji Wonnal élik a kissrácok felhőtlen életét, habár vele született szívbetegsége miatt aggódnak a testi épségéért, mivel Hyo Jae apját is ezen szívbetegség vitte el. Ji Won az anyuka második házasságából született és apjának, a részeges rendőrnek egyetlen szeme fénye.  Mikor egy hatalmas veszteség éri a családot, elindul egy olyan eseménysorozat, amire semelyikük sem gondolt volna álmában sem. Ugyanis nem laknak egyedül a házban...

Whalemény:
Tényleg úgy ültem neki, hogy majd megint kapok egy szellemekkel tűzött, jump-scare-ekkel tarkított thrillert, amiben a végén kiderülnek a nagy igazságok és megnyugszik a szellemvilág. Azonban tekertek egyet a sztorin és az IDŐ lett a főszereplő, nem a Túlvilág. Ha többet mondanék már róla, az rontana az élményen, így inkább megpróbálom részletek nélkül átadni az élményeimet.
Kezdetben kicsit kesze-kusza volt minden, mivel tényleg nem kapunk sok infót, a visszaemlékezések meg kicsit még lassabban is haladnak. De mindez csak megalapozza a folytatást. Látványban nem kell megijedni a filmtől, van benne néhány ijesztgetés, de semmilyen zombi/Körös kislány nem fog minket végigüldözni a verandán.
Kapunk egy kis sámán rituálét is, meg egy jó adag drámát is, így a végére már szomjazzuk a jó lezárást....és azt kell mondjam, sikerült. Nem mondom, hogy nem lett káosz a fejemben az egyes szálak kibogozása közben, de a végére szépen letisztult minden, és érthetővé váltak a motivációk is (mégha gondolom többen vannak olyanok, akik vitatnák a létjogosultságát azon motivációknak)
Szereplőinknek nincs idejük kifejteni a személyiségüket, igazából Mi Hee karaktere a fő szempont, az ő lelki állapotát kisérhetjük végig a film alatt.
Mindent képes lenne megmozgatni gyermekei jólétéért és egészségéért ezért akár a saját életét is képes alárendelni ennek. Második házassága nem tűnik a legfelhőtlenebbnek, viszont olyan sokat nem is tudunk meg arról, hogy mitől alakult ez így.
Történetünkben kulcsfontosságú lesz Choi atya, aki fiatal korával ellentétben teljes mellbedobással próbál segíteni Mi Hee helyzetén, persze némi saját célja is van vele, de ez majd csak a végén válik fontossá.
Tetszett, hogy igazából nem fordítottak semelyik szereplőre sem nagy hangsúlyt, tényleg mindig az anyán volt a figyelem és az ő cselekedetihez kapcsolódóan jönnek csak be a segítő mellékszereplők.



Összefoglalva: Érdemes egy esélyt adni a filmnek, mert tényleg a szálak kibontása kicsit megdolgoztatja az agytekervényeinket és a végén jó érzéssel tölt el, ha sikerült mindent a helyére rakni :)

Trailer




Magyar Felirat (még nem elérhető)
Angol felirat 


Pontozás:
Cselekmény: 7/10
Színészek: 7/10
Zene: 8/10


2017. november 9., csütörtök

21 nap Koreában - 13. rész ~Yudal-hegy~

2015. Augusztus 2. vasárnap

Ma reggel nem kellett korán kelnünk. Vasárnap van, délelőtt istentiszteletre megyünk.  Svédasztalos reggeli várt minket, ahol bőségesen talált magának mindenki a fogára valót. Válogathattunk koreai ételek között, volt saláta, gyümölcs, tofu, leves is.


Az istentiszteleten újabb 2 kórust is hallhattunk. A fiatalok is nagyon tehetségesek voltak.


Amíg tanáraink saját feladataikat intézték, mi a gyülekezet könyvtárában nézelődtünk. Meg is találtam egy nekem való könyvet, mely igazából gyerekeknek készült 20 részes sorozat és képregény formájában egy apa meséli el gyermekeinek az ókori római és görög mitológiát (그리스 로마 신화: A görög és római mitológia). 

Szerencsére egyszerű a szövege, így elmerültem a könyvben. Amikor később könyvesboltban jártunk rá is kerestem, de csak a negyedik résztől volt kapható. De itthon aztán sikerült már beszereznem az első két részt. Sajnos, ahogy nézegettem, ezek a figurák is átestek egy modern rekonstruáláson és a nagy szemű szépségekké alakultak.  Én viszont szeretném, ha ugyanabból a kiadásból lennének meg majd a sorozat részei. 
Délután ismét a Yudal - hegynél kötöttünk ki, de most egy másik részén. 

Itt modern szobrokkal találkozhattunk,  a kültéri szoborpark(유달산조각공원), mely 1982-ben nyílt meg. Sok szobrot lecseréltek azóta, a szobrok többsége 2008-ban került ide a „Természet, kultúra, szobrászat” szlogen alatt.A bejáratnál lévő nagy sziklán a mokpoi születésű kalligráfíró Seo Hee-hwan írása látható (儒達山)A táblán pedig a parkban található szobrok térképe látható.
  
Nekem ezekkel a szobrokkal csak az a bajom, hogy sokszor nem értem, mit akar kifejezni velük az alkotó. így a nagy szobornézős sétát inkább kihagytam (a fotók többségét tanárom készítette) és inkább a táj, a zöld, a távoli házak sokaságában merültem el megint. Egy ideig a fák árnyékában meghúzódó padokon láblógattunk, majd a közelben lévő sportgépeket is kipróbáltuk.     


Utólag megnézve ezeket a szobrokat, azt hiszem, jól döntöttem. Pl.:   

(Lent)Choi Ki-seok: Névtelen (최기석–무제) (állítólag a fény és a levegő áramlásátszimbólizálja, melyek gömbökből állnak) és Jeong Jae-cheol: Aphae-sziget (정재철 - 섬– 압해도)(a „rugalmas” tenger és a természet – sziget harmóniája) alkotása


Bár azért volt olyan is, amit értettem XD Pl Yoon Young-wol Várakozás (윤영월 - 기다림)című szobra: egy női alak várja, hogy családja épségben visszatérjen a tengerről. Még aBaeg Seung-eob Tenger – hullám (백승업-바다 – 파도) alkotása is megvan, amely a tengerben visszatükröződő hullámokat, a csillogó napfényt, a szörfösöket ábrázolja.
Voltak nemzetközi alkotók is. Pl.: a holland Kevin van Braak Egymás nézése (서로바라보기) című szobra


Ha már tengerparti városban vagyunk, egyértelmű, hogy egy igazi autentikus tengergyümölcsei vacsoránk lesz. Kissé felszaladt a szemöldökünk, már előre láttuk magunk előtt a mindenféle izgő-mozgó, tányérból menekülő vacsit, puhatestűek rángatózását brrrrrrrrrr – a hideg is kiráz a gondolattól.  És az igazat megvallva, erre még mindig nem sikerült rávennem magam. Az én kajám nem mozog, nem kacsint, nem táncol és nem menekül, kalimpál és tapadókorongozik, ha a számba szeretném rakni.  Semmit nem csinál. Fixen van a tányéromban, egyszerűen csak van. Megnyugtattak, hogy ezekből kimaradunk XD
Átrobogtunk a városon.

 
Aztán ahogy elhagytuk a várost megint csodás táj vett körül minket. Egymás után váltakozott a zöld dombság, a sárga homok, a tenger mosta partszakasz.


Amíg autókáztunk, a nap is lassan elindult lefelé. Szerencsére olyan helyen jártunk, ahol félre tudtunk állni, hiszen egy napnyugtát (még ha nem is végig) ki ne szeretne látni?  Egyöntetüleg megszavaztuk, hogy a vacsi megvár XD . Azt hiszem, a látványról önmagáért beszél, sikerült egy rövid videót is készíteni , ez az ismert driven megtalálható . Az első képet akkor készítették rólam, amikor a kocsira másztam, hogy a lehető legjobb helyet találjam meg  XD 



Mint kiderült a Jeungdo sziget (증도) bejáratánál vagyunk,  a piros híd a Jeungdo - híd  (증도대교) és vacsorázni is itt fogunk. 2010. márciusában adták át a hidat az autós forgalomnak, így már nemcsak gyalogosan és komppal lehetett megközelíteni a szigetet. Miután kigyönyörködtük magunkat, mehetünk vacsorázni.


Az étterem előtt az ár-apályból nekünk az apály jutott (a nyár ezzel  jár ). Már meg sem lepődtünk , hogy Yi Sun-sin szoborra itt is találkozunk, bár most csak a hátát láttuk.


Az étterem neve igen árulkodó Wangbai „szeletelt nyers hal” Étterem (왕바위회식당) .  



Itt megtörtént, amire nem annyira voltunk felkészülve XD . Bár a pincérnek lett szólva, hogy lehetőleg elénk izgő-mozgó izéket ne rakjanak és ez egy darabig ment is. Aztán vhogy elfelejtődött és a sok tányér arrébbmozgatásakor  leraktak elénk egy furcsa tányért, amin rángatózó izék voltak 😯  

Mivel a mezítlábas- földönülésből amúgy sem gyorsan pattan fel az ember és rohan el asztalokon, embereken átgázolva - mert a vendéget ugye legbelülre ültetik, XD – maradtunk.  Az első sokk után aztán felnevettünk ezzel fel is oldva a dermedt csendet. Eni bátor, vakmerő lányként salátalevélbe csomagolva megkóstolta azt a vmit. Azt tanácsolták, hogy rágjon. Ő rágott és rágott és rágott. Azt mondta, hogy semmi íze nem volt, csak, mint a radírgumi: „ruganyosan rágós textúrája” volt (ahogy vhol olvastuk XD)Az első két képen még jól látszik, hogy nekünk „nem jutott” mozgó izé XD   
Aztán szerintem a pincérnek feltűnhetett, hogy szegény külföldi vendégek lemaradnak az igazi hazairól és gyorsan pótolta, ahogy a fenti kép is tanúsítja XD És gép mögül én is roppant bátor vagyok, egy iciri-piciri videót készítettem, amit drivén megtaláltok XD   

Bőséges és izgalmas vacsi után irány a szállás, amely egy kisfaház –panzió volt a „sztyeppe közepén”, az út mentén.  (슬로시티텃밭체험민박) Még sokáig beszélgettünk és bár laza, de  élményekkel teli napot mondhattunk el most is magunk mögött. 
  

A „koreai”  holddal és madarakkal búcsúzom mára XD


További képeket és videókat láthattok ezen a  >> Drive link <<-en :) (folyamatosan frissül majd, csak várjatok egy kicsit, hogy betöltődjenek a mappák)



Írta: ~msandingo~

2017. november 4., szombat

Filmajánló: My Annoying Brother

Az idei filmfesztivál másik választása ez a film volt, mely szépen ellensúlyozta a Midnight Runners komédiáját, bár ennek a filmnek is úgy mentünk neki, hogy vígjáték lesz egy kis drámával. Nos...lássuk csak mennyire is volt ez vígjáték.


Cím: My Annoying Brother (형)
Rendező: Kwon Soo Kyung
Műfaj: családi dráma
Bemutató: 2016. november 24.
Játékidő: 110 perc


Szereplők:
Ko Doo Shik - Cho Jung Seok
Ko Doo Young - Do Kyung Soo (D.O)
Lee Soo Hyun - Park Shin Hye
Dae Chang - Kim Gang Hyun


Történet:
Doo Young korosztályának ígéretes judosa, azonban az egyik bajnokság folyamán ellenfele olyan erővel csapta a földnek, hogy visszafordíthatatlanul megsérült a látóidegközpontja, így örök vakságra lett ítéltetve. Ez kapóra jött bátyjának, Doo Shik-nak, aki csalásai miatt épp börtönéveit tölti, viszont az öccse "ápolására" kiengedik. Rég elhagyta családját és nem is tervezte, hogy visszatérjen, de mivel muszáj volt öccse mellett lennie, egy idő után rájön, hogy lehet mégiscsak szüksége lenne a családra. Azonban a sors közbeszól...

Whalemény:
Nos, az első perctől kezdve már leesett, hogy ez nem lesz vígjáték. Kemény az alapsztori, kemény a tálalása is, szóval inkább kínunkban röhögünk az egyes helyzetkomikumokon, de alapjában igenis egy családi drámáról szól, ami megkívánja még a zsebkendőt is, ahogy haladunk a végkifejlethez. Nagyon tetszett a testvérkapcsolat ilyen szintű felépítése, hogy tényleg a semmiből képesek voltak egymást újraépítve egy erős kapcsolat kialakítására mindenféle felszínesség nélkül.
Nem voltak azonnali egymásra borulások, szépen oldott fel mindkét oldal, majd persze ezzel a feloldódással együtt azért behoztak egy árnyoldalt is, mely a végén még jobban próbára teszi a testvérek újdonsült kapcsolatát. Törékeny minden a filmben, ezt szeretné a nézőnek is átadni, ezzel sugallva azt, hogy tényleg csak egyszer élhetünk és minden rosszban meg kell látni a jót és az elérésére törekedni úgy, hogy az éppen elérhető forrásainkat és képességeinket használjuk mindehhez.
Már önmagában ezen tanítás is zsebkendőért kiállt, azonban sose becsüljük alá a koreaiak lélekfacsaró rendezéseit. Igen-igen...arra gondolok, mikor még a szomszéd ház portása is bőg attól ami történik a főszereplőinkkel és amikor azt hisszük, jobban már nem tudnak kifacsarni minket, akkor váltunk egy másik helyszínre, ahol megint csak valaki folytatja a sírást. Ezesetben is szerintem a kevesebb több lett volna, dehát ez az adott kultúrával jár. (Aki látta Lee Hong Ki "Rockin' on Heaven's Door" c. filmjét, az sejtheti, hogy milyen mennyiségű lelkifacsarásos sírásról beszélek)

Nézzük is csak szereplőinket nagyvonalakban:
Doo Shik: Makacs, öntörvényű és szívtelen próbál lenni. Kimaradt a suliból és elszökött otthonról, hogy a maga ura legyen, azonban nem ért el semmit az életében, inkább csak még mélyebbre süllyedt egészen a börtönig. Testvére ápolásával azonban rájött, hogy egy család nem is olyan rossz dolog és hogy talán tényleg érdemes élni ha nem is magáért, de azokért akiket szeret.
Doo Young: Hirtelen lett széttörve az álma és az összes eddigi munkája ezért mély depresszióba és önsajnálatba esett. A házából sem hajlandó kijönni és mivel nem tud mit kezdeni az új állapotával így legtöbbször csak ramen tésztát eszik nyersen, mely következtében alultáplált is lesz.
Edzője (Soo Hyun) folyton próbálja rávenni, hogy ha indulna a paraolimpián, akár még az aranyat is elérhetné, de hallani sem akar arról, hogy mások szeme előtt fogyatékosként álljon a szőnyegre. Bátyja hiánya is mély űrt hagyott a lelkében, viszont pont ő az egyetlen, aki ki tudja húzni ebből a posványból.
*itt kell megjegyeznem, hogy D.O mindig tökéletesen hozza a szerepeit. Tudom, sokaknak ő "csak" EXO-tag, de személy szerint én inkább szívesebben látnám mindig sorozatokban/filmekben, mert igazán tehetséges.

Összefoglalva: Gyenge érzelmi állapotban nem ajánlom, mert akkor tényleg törik a mécses, de egy nagyon szép családi történetet láthatunk, mely után mi magunk is elgondolkozunk, hogy úgy éljük-e az életünket, ahogy tényleg tudnánk, vagy éppen minket is saját korlátaink tartanak vissza.

Trailer



Magyar Felirat


Pontozás:
Cselekmény: 8/10
Színészek: 8/10
Zene: 7/10


2017. november 1., szerda

Filmajánló: Midnight Runners

Az idei filmfesztivál egyik talán legjobban várt filmje volt ez a listában, így amint lehetett, szereztünk is jegyet rá. Nem csalódtunk se a nézettségi adataiban, sem a színészekben. Egy teljesen korrekt és szórakoztató filmet raktak össze, mely tényleg tartalmaz mindent, mit az ember csak át akar élni ezalatt a másfél óra alatt.


Cím: Midnight Runners (청년경찰)
Rendező: Kim Joo Hwan
Műfaj: akció, bűnügyi, vígjáték
Bemutató: 2017. augusztus 9.
Játékidő: 109 perc


Szereplők:
Park Ki Joon - Park Seo Joon
Kang Hee Yeol - Kang Ha Neul
Lee Joo Hee - Park Ha Soon
Yang Professzor - Sung Dong Il


Történet:
Két fiatal különböző okokból jelentkezik Korea Rendőrtiszti Egyetemére (Rendőrakadémiára). Ki Joon családjának nincs pénze más egyetemre, Hee Yeol pedig snassznak érezte, hogy neves egyetemre menjen, ahova az összes többi gimis osztálytársa ment. 2 hetes kiképzésük alatt a kezdeti ellenszenvből barátság alakult ki, melyet az egyetemi kadét korszakuk alatt is fenntartottak. De még mindig nem tudtak válaszolni arra, hogy miért is lennének ők jók rendőrnek. Egyik nap kimenőt kérnek és szemtanúi lesznek egy fiatal lány elrablásának. Ekkor szembesülnek a való élettel és hogy a szabályok mellett a bürokráciával is meg kell küzdeniük. Életveszélyes helyzetekbe kerül a 2 igazságosztó kadét, mely során megfogalmazódik bennük, miért is vannak ezen az egyetemen és hogy mit is akarnak elérni az életükben.


Whalemény:
Egyszerűen ZSENIÁLIS! Rég szórakoztam ilyen jól egy koreai film alatt. Eltaláltak minden műfaji/filmeszközi mennyiséget és tényleg akció-vígjátékként működött a sztori. Kerek az elejétől a végéig, nem maradnak nyitott kérdések, ki nem fejtett szálak. A két főszereplő oldaláról kapunk mindent és pont ez kell. Ezévben meg előtte is kicsit már túlkapás lett a sok-sok japán megszállásos/assassin-os nagy 100-as zsepiket előtúró alkotásokból, így nagyon jó érzés volt végre csak beülni egy filmre és élvezni a komikumokat, majd az akcióba belecsöppenve éppen lerágni a körmünket a 2 főszereplőnkért. Egy ponton már-már Jackie Chan filmjei jutottak eszembe, ami máig is a kedvenceim közé tartoznak, így ezért is jár egy csillag :)
Szerencsére az akciónál sem vitték túlzásba a kegyetlenséget, vagy éppen az adott büdzsébe nem fért már bele a tonnányi művér, így koncentrálhattunk magára a filmre :) Itt azért meg kell jegyeznem, hogy a vígjáték műfaját sikeresen hozva azért az kicsit feltűnő volt, hogy egy kínai alvilági bandánál ne lenne egyetlen egy fegyver sem xD De ez már csak az a kis pici dolog, amibe azért kössünk már bele :)

Hosszasan nem fejteném ki a szereplőket, mégiscsak egy filmnyi idő állt rendelkezésükre, így csak 1-1 dolgot említsünk meg róluk:
Ki Joon: plakátokon illetve a trailerben is látható volt, hogy ő képviseli az Erőt, csak Mr. Action-nek írják. Ez igaz is. Nála az érzelmek és az azonnali tettvágy az első. Minden más csak könyvbeli szócséplés utána. Rossz zsaru-Jó zsaru felállásban persze ő lenne a rossz :) Mindenkiből kiszed mindent és bármire képes a barátaiért vagy a bajba kerültekért.
Hee Yeol: A Könyvkukac...vagyis a hipochonder/tisztaságmániás könyvkukac. Az ő agyával tényleg Korea legjobb egyetemeire kerülhetett volna be, de neki kellett ez a plusz kihívás, hogy vajon itt megállja-e a helyét? Remekül kiegészíti Ki Joon-t mivel az Erő mellé adja az Ész-t is. Amikor kell visszafogja társát, amikor pedig akció van, szépen kiegészítik egymást.

Összefoglalva: MUSZÁJ LÁTNI! Rég írtam szerintem egy filmre vagy akár sorozatra ezeket a szavakat, de most tényleg! Nézzétek meg! :)

Trailer



Magyar Felirat 


Pontozás:
Cselekmény: 9/10
Színészek: 10/10
Zene: 9/10


2017. október 27., péntek

Ismertető: Dear Sister

Mivel még mindig az éppen futó sorozatokat várjuk, hogy véget érjenek, így előkaptunk a kalapból egy kicsit régebbi (2014-es) japán sorozatot.

Cím: Dear Sister (ディア・シスター)
Műfaj: romantikus, vígjáték
Epizódok száma: 10
Év: 2014
Csatorna: Fuji TV

Szereplők:
Ishihara Satomi - Fukazawa Misaki
Matsushita Nao - Fukazawa Hazuki
Iwata Takanori - Sakuraba Eito
Mori Kanna - Sato Kazuko
Tanabe Seiichi - Sakuraba Soichiro
Katahira Nagisa - Fukazawa Nanae

Történet:
Hazuki anyja elvárásai szerint éli életét. Tanult nő, akinek fix állása van, amivel bőven keres annyit, hogy boldogan éldegéljen és tervezgethesse jövőjét. Azonban ez valamiért mégsem elegendő számára.
Egy nap húga Misaki betoppan életébe, aki mindenben Hazuki ellentéte. Anyjának nem volt már pénze kitaníttatni, ezért Misaki mindenféle alkalmi munkákból tartja fent magát. Beköltözik testvéréhez és titokban tartja terhességét. Közben pedig nővére életét kezdi el egyengetni a maga módján.

2017. október 23., hétfő

FTISLAND Live [X] in Budapest 2017 koncertbeszámoló


2017. augusztusában számolt be a My Music Taste oldala arról, hogy az idei európai koncertsorozat alkalmából 2017. október 22-én hazánkba is ellátogat a dél-koreai FTISLAND zenekar és felégeti a Barba Negra színpadát.
A Lee Hong Ki libabőrt okozó hangjáról híres banda idén ünnepli 10 éves fennállását, így szerencsére nekiindultak Európának is, második helyszínként Moszkva után mi következtünk.


Már szombaton megérkeztek hozzánk a srácok és nyakukba vették Budapestet és látva az instagram fiókjukat, szépen hátast is dobtak a városunktól. Személy szerint én ennyi megosztott képet még egyik nálunk turnézó bandától sem láttam, csak Lee Jae Jin 20 képet osztott meg instagram fiókján az itteni élményeiről még csak a koncert előtt.


이재진 (@saico0111) által megosztott bejegyzés,

Miután feltérképezték a várost és felvirradt vasárnap, azaz a koncert napja, már a rajongók is alig fértek a bőrükbe. Sajnos elég kaotikusra sikeredett a sorbanállás kialakítása, mivel jó sokan már sokkal-sokkal előbb - a reggeli check-point hiányából adódóan - kimentek a helyszínre és elkezdtek kialakítani egy rendszert, melyből egy kisebb káosz alakult ki. Az idő sem volt épp kegyes a lelkes rajongókhoz, mivel elkezdett esni az eső, ami aztán masszív szakadásba torkollott.
18 órára volt meghirdetve a kapunyitás, azonban az utolsó emberek éppen hogy csak be tudtak esni a 19.30-as kezdésre. Csontra, de azért összejött :)  A Barba Negra területe szépen megtelt a lelkes nézőkkel és egész szép benti nézőszámmal zárták be a kinti kaput jelezve, hogy most már semmi sem tartja majd vissza az est kezdetét.
Akiknek szüksége volt ereklyékre, azok a merch pultnál meg is vásárolhatták a kiszemelt pólót, pulóvert...stb.
Jópáran ázott verebekként próbálták szárítgatni magukat, azonban nem sok idő kellett ahhoz, hogy minderről megfeledkezzenek, ugyanis a srácok pontosan fél 8-kor a húrok közé csaptak...vagyis inkább a billentyűk közé, mivel a Wind c. szám lett az est nyitó dala.
Szorgalmasan követték a srácok a moszkvai listát, közben pedig persze blokkonként volt egy kis beszélgetés is, mely üdítően eredeti volt. Hong Ki ahol kellett viccelődött, élcelődött, így tényleg egy felszabadult koncertélmény adott, nem pedig a megszokott és végtelenségig begyakorolt "Nagyon örülünk, hogy itt lehetünk, <helyezd be a város nevét> igazán szép hely, ez a kedvencünk, jövőre is jövünk"...stb. 


A közönség reakcióit látva szerintem az egyik legfelszabadultabb szám a Pray lett, öröm volt hallani, ahogy az egész közönség egyszerre "üvölti" a refrént, teljesen jól kiegészítve ezzel a vokál szerepet :)

Jae Jin instájára azonnal fel is került egy rögtönzött videó a szám elejéről :)

이재진 (@saico0111) által megosztott bejegyzés,

A magyar fancsoport egy különleges bannerrel is készült az estére, melyet a Memory c. szám alatt kellett a magasba tartani. Szerencsére kisebb-nagyobb sikerrel sikerült ezt minden rajongónak betartania és adott időben egyszerre feltartva szép élményt adhattak így a srácoknak.

De ahogy minden jónak, most ennek a koncertnek is egyszer vége kellett, hogy legyen, így elő is került a magyar zászló, melyet Jong Hoon segített felaplikálni Hong Ki-ra, így teljes magyar színben pompázhatott és fogyaszthatta el megérdemelt Soproniját.


Choi Jong Hoon 최종훈 (@ftgtjhc) által megosztott bejegyzés,

Összefoglalva az estét: Hong Ki hangját egyszer mindenkinek hallani kell élőben. Fantasztikus és kifogyhatatlan. Akár ugrál, akár éppen lehúz egy sört...semmi sem akadályozhatja meg, hogy hallassa a hangját és árad belőle a zene. Minden percben érezhető, hogy mennyire összeszokott már az egész banda, akármilyen extra kis zenei újítást visznek bele, szinte egymásra sem kell nézniük és úgy követik a zenéjüket. Mindemellett viccesek és közvetlenek is. Örülük, hogy sikerült eljutnom a koncertjükre és nagyon remélem, hogy lesz még rá lehetőségem a jövőben is.